Ma már természetes, ha megnyitjuk a csapot, azonnal folyik a meleg víz, hiszen minden emberi tartózkodásra szánt épületben szükség van rá – viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan és mivel állítjuk elő. A helytelenül megválasztott berendezés nemcsak bosszúságot okozhat, hanem energiapazarlást is eredményezhet.
Még egy nagyon takarékos család tagjainak is személyenként 10-20 liter a napi meleg víz igénye, de a nagy többség ettől jóval többet, akár 40-80 l vizet is elhasznál, és ez az igény az év folyamán viszonylag állandónak tekinthető. A lakhely adottságait, ellátottságát figyelembe véve körültekintően érdemes kiválasztani, hogy milyen rendszeren keresztül jutunk meleg vízhez.
Néhány jó tanács
- Ha tehetjük, szerezzünk be energiahatékony vízmelegítőt. Ezek drágábbak ugyan, de jelentős energiamegtakarítást lehet velük elérni.
- Ne vásároljunk az igényeinknél nagyobb vízmelegítőt, hiszen több vizet melegítenek fel, mint amennyire szükség van, energiát pazarolva.
- Kapcsoljuk le a vízmelegítőt, ha három napnál hosszabb ideig nem használjuk.
- Legyen jól szigetelt a tartály és a vízvezetékek is!
- A tartály legyen minél közelebb a használati ponthoz, mert így minimalizálható az energiaveszteség.
- Soha ne emeljük a melegvíz hőmérsékletét 60°C fölé, mert ez egyrészt energiapazarlás, másrészt tönkreteheti a csővezetéket.
Gáz vagy villany?
A szakmában már sztereotípiának számít az a kijelentés, hogy Magyarország gázkiépítettsége miatt érdemes gázzal készíteni a meleg vizet, mert az a legolcsóbb és a leggazdaságosabb. A gázfűtésű forróvíztároló készülékek őrlángosak, a gyújtás piezo-elektromos valamint termoelektromos égésbiztosítással vannak felszerelve. A kívánt vízhőmérsékletet forgatógombbal lehet beállítani.
Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy egy sima elektromos bojler használata kényelmesebb lehet a gázbojlerhez képest, hiszen a tárolóban a meleg víz azonnal felhasználásra kész állapotban van, és egyenletes hőmérsékleten nyerhető ki.
Válasszunk készüléket – de milyet?
Érdemes tároló rendszerű vízmelegítőt választanunk, amennyiben nagyobb komfortot szeretnénk. Ennél a rendszernél nem a csapnyitás pillanatában állítjuk elő a meleg vizet, hanem egy adott mennyiség folyamatosan a rendelkezésünkre áll.
Az átfolyós készülékek esetében a víz felmelegítése a csapnyitáskor kezdődik. Itt korlátozott az előállított melegvíz mennyisége, hiszen az eszköz hőcserélőjében csak meghatározott mennyiségű víz áramolhat át. Ilyenek pl. az átfolyós fali vízmelegítők és a kombinált falikazánok, amelyek csak egy, maximum két melegvízcsapoló egyidejű ellátására alkalmasak. A falra szerelhető, szabadkifolyású villanybojler készülékek feladata a kisebb vízigények (konyhai mosogató, kézmosók) kielégítése. Használatuk kisebb lakásoknál javasolt, ahol kevés hely van a készülék elhelyezésére, illetve alacsony a melegvíz-igény.
Manapság indirekt víztárolók révén már a meglévő fűtési rendszer segítségével is állíthatunk elő akár nagy mennyiségű meleg vizet. Ebben a rendszerben a gáz- vagy olajtüzelésű kazán által felmelegített víz egy kígyócsőben kering, ami a használati melegvizet tartalmazó tartályba merül. A fűtőbetéttel ellátott típusok előnye, hogy kazán vagy napkollektor nélkül biztosítanak használati meleg vizet. A víz hőmérséklete tetszés szerint 65 °C-ig állítható.
Bár ma még a hazai lakások, családi házak túlnyomó része villamos áram vagy földgáz felhasználásával állítja elő a használati meleg vizet, ezeket kiváltó olcsó alternatíva lehet a hőszivattyús vízmelegítő, a hőszivattyús bojler, mely telepíthető önállóan, de beépíthető a létező rendszer kiegészítéseként is. A hőszivattyú a lakás levegőjét felhasználva melegíti fel a tárolóban lévő vizet 60°C-ra. A víz felmelegítéséhez szükséges energia 70 százalékát a levegőben rendelkezésre álló energiából nyeri. A készülék a ház szellőztető rendszeréhez is csatlakoztatható, így a berendezés szerepet kap a szellőztetésben, légkondicionálásban és páramentesítésben is.
A hőszivattyús rendszer beépítésekor érdemes mérlegelni, hogy milyen hőmérséklet-ingadozás van a helységben, illetve a betápláláshoz használt levegő hőmérséklete milyen tartományban ingadozik.
A nagyobb kezdeti beruházási költségek és a nagyobb karbantartási igények ellenére a hőszivattyús vízmelegítők gazdaságosabbak lehetnek a hagyományos elektromos tárolós berendezéseknél: a tárolókhoz képest akár 50 százalékos megtakarítást is el lehet elérni, különösen meleg és mérsékelten hűvös éghajlaton.
A hagyományos módok mellett Magyarország éghajlati adottságait kihasználva házunk meleg víz készletét a napenergia hasznosításával is előállíthatjuk. A felmelegítendő hálózati víz többnyire 10°C körüli hőmérsékletű, ezért azt a napkollektoros rendszerrel jó hatásfokkal lehet felmelegíteni. Ezzel a módszerrel éves átlagban többnyire 60-70 százalékos megtakarítás érhető el. Családi házak esetében melegvíz készítés céljára 2-3 db, nagyobb vízfogyasztás esetén 4-5 db 2 négyzetméteres napkollektort célszerű felszerelni. Szükség van egy viszonylag nagy méretű, általában 200-500 literes melegvíztárolóra is. A nagyobb és jól hőszigetelt melegvíz-tároló alkalmas arra, hogy a napközben kollektorokkal előállított melegvizet tárolja az esti és reggeli vízfogyasztás idejére.
Az ilyen tárolókban általában két belső csőkígyó, hőcserélő található. Az alsóra kell kötni a napkollektorokat, a felsőre pedig a kazánt. Így a kazán csak a tároló felső részét tudja felfűteni. Ezzel biztosítható, hogy mindig legyen melegvíz, ugyanakkor a kazán feleslegesen ne fűtse fel a kollektorok elől a teljes tárolótérfogatot. A napkollektoros melegvíz készítés különösen gazdaságosan alkalmazható nagyobb létesítmények pl. kollégiumok, éttermek, szállodák esetében.
Új technológiának számítanak a hővisszanyerős víz előmelegítők. Ez a rendszer a vízből vagy a levegőből nyer vissza hőt, hogy előmelegítse a hidegvizet, mielőtt az a hagyományos tárolós vízmelegítőbe lépne. Jelenleg ez a rendszer nem tekinthető gazdaságosnak a nagy kezdeti beruházások és a további helyigény miatt. Ugyanakkor ez a technológia folyamatosan fejlődik, nagyon biztatóak az eredmények.