A kánikulai napoknak a nyaralni indulók örülnek igazán, azok, akik munkában töltik, már kevésbé. Így van ez a növényekkel is. A legtöbb kerti növény szereti a napsütést – feltéve, ha elegendő vizet is kap hozzá, szakszerű, tervezett locsolással.
Ez eddig nem újdonság a kertbarátok számára, azonban a locsolás, mint általában a legtöbb kerti munka, nem olyan egyszerű és magától értetődő, mint amilyennek elsőre látszik. Egyrészt, a növények vízigénye különbözik, másrészt a locsolás mennyiségének és gyakoriságának mindenképp összhangban kell lennie a pillanatnyi környezeti hatásokkal, a föld minőségével.
Amiről szó lesz
Mikor locsoljunk?
Az első kérdésre, hogy mikor locsoljunk, az az általános válasz, hogyha száraz a talaj. Ezt akár műszerrel is ellenőrizhetjük, de a gyakorlatban elég, ha ránézünk a „földre”, esetleg a markunkban elmorzsolunk néhány rögöt. Ha nagyon kemény, összeszáradt, vagy éppen porzik, biztos, hogy locsolni kell.
Ugyanakkor a locsolásnak nem az a célja, hogy a talaj nedves legyen, hanem hogy a növény a gyökerein keresztül fel tudja venni ezt a nedvességet. Ezért, ha túl gyorsan folyik el a víz a gyökér mellett, lehet, hogy nem érjük el a kívánt célt. A lassabb locsolás így mindig hatékonyabb, igaz, több időt is vesz igénybe.
Locsolás csepegtető öntözéssel
A leghatékonyabb minden szakértő szerint a csepegtető öntözés, mert a víz közvetlenül a gyökerekhez jut, kicsi a párolgási veszteség, és a növények levelei nem lesznek vizesek, így kevésbé hajlamosak a megbetegedésre. Egy ilyen rendszer kiépítése ugyanakkor nem olcsó, többnyire fel kell hozzá „túrni” a kertet, ezért leginkább friss, új telepítésű kertekben kézenfekvő. A gyakran szellőztetett, ásott-kapált területeken, meg kell gondolni a használatukat, mert a talajban futó csövek sérülékenyek és lefektetésük bizony szakértelmet igényel. Ha túl ritkán futnak, szárazon hagynak részeket, ha túl sűrűn, többe kerül, és túlöntözi a növényeket. Ezzel együtt vízgazdálkodás és növényegészség szempontjából is a csepegtető rendszer az optimális.
Öntözés locsolófejekkel
Beállt, régebbi kertekben az állványos vagy letűzhető, és ma már nagyon sokféle formában kapható forgó, négyszög, szakaszos, íves, stb. locsolófejek is jó megoldást jelentenek. Ezeket csak ki kell helyezni az öntözött területre, beállítani és megnyitni a csapot a működéshez. Természetesen ezek a megoldások is kombinálhatók öntözőkomputerekkel, így a csap nyitását-zárását nem kell kézzel végeznünk, azt hajnalban a gép is elvégezheti. Ha kézzel, tömlővel – slaggal – locsolunk, soha ne a leveleket, mindig a növény tövét célozzuk. A locsolás szükséges időtartama a talajtól függ. Ha nagy a szárazság, több vízre van szükség, a homokos talaj hamar – néha túl hamar – elvezeti a vizet, míg a köves-agyagosba csak nagyon lassan szivárog le.
Ha automata rendszert építettünk ki, lehetőleg legyen benne esőszenzor, sok pénzt és vizet megtakarít nekünk, és megelőzi a növények túlöntözését. A száraz növény gyakran még „magához tér” ha vizet kap, de a túlöntözött, „kirohadt” növény többnyire már menthetetlen. Egy korábbi cikkünkben már említettünk hogyan érdemes megtervezni az automata locsolórendszert.
Mikor locsoljunk?
Mulcsozzunk, ahol lehet, a gyomok ellen is hasznos, és a föld kiszáradását is lassítja. Locsoljunk reggel, vagy délután, amikor már nem olyan erős a napsütés. Kevesebb is párolog el belőle, és a növényt sem károsítja a cseppek által összegyűjtött napsugárzás, nem „ég ki”. Ha a növény könnyen megbetegszik, inkább reggel locsoljunk, mint este, mert akkor a cseppek sokáig megmaradnak, kedvezve a fertőzéseknek.
A PrimaNet.hu online szakáruházban megtalálsz mindent, ami kellhet növényeink megfelelő vízellátásához, legyen szó automata rendszerről, vagy csak egy öntözőkannáról, slagról.
